Csodaszép Magyarország 12.

                                                                 Viadukt
 

                                                               Szent Anna templom, Bia

  Biatorbágy,

            város Pest megyében, a Zsámbéki-medencében, az Etyeki-domság északkeleti lábánál, Budakeszi járásban. Bia és Torbágy
A két községet először 1950-ben egyesítették

1958-ban Bia és Torbágy különváltak, 1966-ban azonban ismét egyesültek.
Biatorbágy 2007. július 1-jével kapott városi rangot.

Nevezetességei

A Madárszírt a régió egyik legjelentősebb természeti szépsége. Az egykori Pannon-tenger káprázatos partfalat hozott létre.
Érdemes megtekinteni fentről és a völgyből is!
A Madárszirten állva valóban madárnak érezhetjük magunkat: a sok helyen közel függőlegesen leszakadó sziklafal tetejéről szép panoráma nyílik a Biatobágyi-tóra, Biatorbágyra, Etyekre és a Zsámbéki medencére.

Nyakaskő és környéke  (többszáz éves borpincék)
Sándor-Metternich-kastély, ma iskola
Szily-kastély: a 17. században épült és jelenleg üres
Szent Vendel-kápolna (avagy az Iharos-Szily-féle sírkápolna)
Torbágyi Szentháromság-szobor: az 1739-es pestisjárvány emlékére lett emelve.
Biai Szentháromság-szobor: eredetije 1760-ban Házl Ádám uradalmi ispán által állíttatva, 1873-ban Juhász Mihály és felesége oszlopra emeltette.
Szent Anna római katolikus templom: 1863-ban készült el.
Biai református templom.
Az Iharos - egy nem bizonyított állítás szerint Árpád vezér a honfoglalás idejében itt vadászott.
Az Ürge-hegy: természetvédelmi terület.

Igaz, hogy a város számtalan nevezetességgel büszkélkedhet, nekem már harminc éve nem tudja megmondani senki, hogy a belföldi gyorsvonatok miért állnak meg Biatorbágyon:
30 éve valaki azt mondta, hogy lakik itt egy képviselő, az intézte el.  Nem hittem el.

A biatorbágyi völgyhíd

Az eredeti egyvágányú viadukt a Pest megyei Torbágy  község határában a Füzes-patak völgyét hidalja át és közutak átvezetését is szolgálta az 1883-84. években épült Bp. Kelenföld - Újszőny (Komárom) vasútvonal alatt.
A párhuzamos második híd építése a bal vágány fektetésekor, 1898-ban vált szükségessé.

1931. szeptember 12/13-án az ismert terrorcselekmény során a híd szerencsére csak kismértékben rongálódott meg, a sérült vágányrész helyreállítását követően 1931. október 3-án forgalomba helyezték a bal vágány hídját.
1933-ban ezt a hídszerekezetet kicserélték. Az új áthidalás eredetileg a pályakorrekció során feleslegessé vált baroki völgyhíd felszerkezete volt. A MÁVAG kivitelezésében készült műtárgyat 1934. május 14-én helyezték forgalomba.
1941-ben a jobb vágányban lévő völgyhíd felszerkezetével egyidejűleg egy harmadik övrúd beépítésével megerősítették.
1944-ben a megszálló németek mindkét viaduktot előkészítették a robbantásra, azonban a szovjet csapatok gyors előrenyomulásának köszönhetően nem maradt idejük a pusztításra.
A hidak 1944. december 24-én, sajátos Karácsonyi ajándékként megmenekültek.
Az 1977. évi pályakorrekció miatt forgalmon kívül helyezték, 1979-ig még anyagvonatok közlekedtek a hídon.
A híd acélszerkezete rohamos korróziónak indult, felmerült a veszélyessé vált híd lebontása is. Szerencsére került pénz a műemlékké nyilvánított híd korrózióvédelmére, ma zöld színben pompázva, sínek nélkül gyönyörködhetünk benne.

Nincs Magyarországon másik völgyhíd kétvágányú vonalon. Két különálló, egyvágányú hídszerkezetből áll. (Bicske és Szár állomások között volt még egy kisebb (vágányonként 2×40 m-es), hasonló völgyhíd a Váli-víz felett Óbarok és Újbarok határában, de azt az 1930-as évek elején: a Kandó-féle villamosítás előtti nyomvonal-korrekciókor elbontották.

73 éve történt a biatorbágyi merénylet. Az 1931. szeptember 13-ra virradó éjszakán, 0 óra 20 perckor felrobbant a biatorbágyi vasúti viadukt. A detonáció éppen akkor történt, amikor odaért a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat. A mozdony és az első hat kocsi a mélybe zuhant, s a szerelvény roncsai között 22 ember lelte halálát, 17-en súlyosan megsebesültek. A helyszínen pokolgépet találtak és egy levelet, amelyből arra következtettek, hogy a robbantás a kommunisták műve volt. A nyomozás azonban megállapította, hogy a bűncselekményt az őrült Matuska Szilveszter bécsi kereskedő és gyáros követte el, aki több mint két hétig a szerencsésen megmenekült utas szerepét játszotta. Fény derült arra is, hogy ő volt a korábbi németországi, illetve ausztriai vasúti robbantás tettese is. Matuskát egy osztrák bíróság 6 évi fegyházra, majd egy magyar törvényszék 1934-ben halálra ítélte. De Ausztriában nem volt halálbüntetés, ezért az ítéletet a kiadatási egyezmény alapján életfogytiglani fegyházra változtatták. A kormány a merénylet ürügyén, 1931. szeptember 19-én bevezette a statáriumot, amit csak 1932. október 10-én oldottak fel. Ausztriai büntetésének letöltése után Matuska a váci fegyházba került, s amikor Vác 1944 végén néhány órára gazdátlan lett, a zűrzavarban kiszökött a fegyházból és eltűnt. Utoljára szülőfalujában Csantavéren látták.

.       A falu disznótora

2003 januárjában valósulhatott meg először a település múltját, szokásait, disznóvágási hagyományait felelevenítő közösségi rendezvény, a Falu disznótora.

Ez volt az első. Az akkori kezdeményezést hét szűk esztendő követte.
Az esemény 2011-ben kapott ismét helyet az időközben városi rangot nyert település rendezvényei között, és azóta immár ötödik alakommal kerül megrendezésre
február 7-én, szombaton pirkadattól napnyugtáig a Biatorbágyi Faluházban és udvarán. (Biatorbágy, Baross G. u. 1.)

A változatos disznótoros lakomákról, a forralt borról, és egy-egy kupicányi pálinkáról a biatorbágyi civil szerveztetek, a testvérvárosi küldöttségek és a képviselő-testület tagjai gondoskodnak.
A felkínált disznóságokat a művelődési ház kultúrvárónak nevezett pontján vételezhető böllérfillérek ellenében mindenki „kedve” szerint fogyaszthatja.
A szervezők gondoskodnak a gyermekek ideiglenes megőrzéséről és kézműves foglalkoztatásáról is. A belépés- és a programok térítésmenetességét Biatorbágy Város Önkormányzata biztosítja.