Csodaszép Magyarország 37.

Az egykori Cukorgyár

 

Petőháza

A Kisalföld északnyugati részén, az Ikva-patak melletti lapos területen fekszik Győr-Moson-Sopron megye nyugati részén, Soprontól 27 km-re. Elérhető a 85-ös főútvonalon, vagy a Győr–Sopron-vasútvonalon.
A pamhageni határátkelőtől kerékpáron is elérhető, 17 km távolságra.

A kőkorszaktól fogva lakott hely, ezen a területen már Kr.e. 3500-2500 körül éltek emberek.
A Petőházi Cukorgyár építésekor, 1880-ban a munkások kelta sírokra bukkantak a Kr. e. 4. századból. Római kori leletek kerültek elő a cukorgyártól északnyugatra, az Ikvából kiágazó csatorna és az országút között.
Az 1980-as évek elején a Lés erdő alatt a cukorgyár ülepítőjének ásása közben egy római kori villa alapjaira bukkantak.

A honfoglalás korának egyik kiemelkedő régészeti leletét szintén Petőházán találták, az ún. „CUNPALD”-kelyhet, az avarokat térítő frank püspök 9. századi sírjában. A kehely peremén és talpán a bekarcolt egyszerű fonatos dísz mellett, a kehely nóduszán fennmaradt készítőjének neve: „Cunpald fecit”.

 Az első okleveles forrás 1390-ben először nevezte mai nevén az endrédi majorból kialakult falut.
A 15. században a Petőházi család volt a birtokosa.

A falunak a reformáció korában még nem volt temploma. Római katolikus templomot először 1754-ben említenek, de még 1766-ban is fatornyosnak írták le. Minthogy igen rozzant volt és 1903 táján a szél lehordta a tetejét, lebontották és a soproni Schiller János új templomot építtetett neoromán stílusban neogótikus toronnyal a Szentháromság tiszteletére.

1989. évi rendszerváltást követően a Petőházi Cukorgyárat is privatizálták.
A Magyar Cukor Zrt. Petőházi Cukorgyárának bezárásával egy 128 éves – sok embernek megélhetést adó – nagy volumenű, eredményes élelmiszeripari termelési tevékenység szűnt meg. 2007 november végén a Magyar Cukor Zrt. bejelentette a petőházi cukorgyár bezárását. 2009 nyarára a berendezéseket leszerelték és elszállították. Jelenleg az épületeket bontják.

fészkelő gólyatöcs

A cukorgyári tavak madárvilága
A tavak nádszegélyében minden évben fészkelt néhány pár nádirigó, szárcsa és tőkés réce, esetenként költött a vízityúk és a kis vöcsök. Magyarországon itt fészkelt először a bütykös ásólúd és ez volt az egyik alkalmi költőhelye a hazánkban csak szórványosan fészkelő üstökösrécének.

 

 

Néhány elkötelezett ember elhatározta, hogy az egykor kenyeret adó cukoripart, a gyár múltját, a múltjához kötődő tárgyi, emberi, eszmei értékeket nem engedi elveszni.         
                    Így született  a  „Cukormúzeum” Petőházán.

Egy szólás is okafogyottá vált a környék szőlősgazdái között, ami úgy szólt, hogy a
„petőházi napfény”  érlelte a szőlőt!  (cukorral emelték a minőségét).

Annak ellenére, hogy még nem nyilvánították gyógyvízzé,  a Strandfürdője jól ismert azok körében, akiket mozgásszervi bántalmak kínoznak.
Látnivalók:
Arborétum.
Műemléket nem, de védett falusi tornácos házakat még találunk a faluban, mint a népi építkezés utolsó emlékeit. A temetőben érdemes megnézni Sarródi Máté kovácsoltvas keresztjét, amelyet a műemlékvédelem is nyilvántart mint eredeti népművészeti alkotást.

A romantikus stílusú római katolikus Szentháromság templom 1902-ben épült.

Petőházi esküvő