Csodaszép Magyarország... 28.

A kőszegi vár

     
                                                                
Kőszeg

Kőszeg az Alpok keleti nyúlványai között a Kőszegi-hegység lábánál fekszik, mely a határon túl a Borostyánkői-hegységben folytatódik.
A település a Gyöngyös-patak völgyében helyezkedik el.

A Kőszeg nevet a város egy Árpád-kori várról kapta, melynek romjai még ma is láthatóak az Óház kilátónál.
Kőszeg neve a kő, illetve a szeg, szeglet szavak kapcsolódásából keletkezett. Német neve a Güns, a Gyöngyösre utal, ami a Rába bal oldali mellékfolyója.
A vend neve Küseg a magyar formát veszi át.

1248-ban említik először ezen a néven egy oklevélben.

Magát a várost Kőszegi Henrik és fia, Iván építtette
A 160–180 cm széles városfal kiépítése a 14. századtól indult és a 15. században is folytatódott.

Az erdők a Kőszegi-hegységben védelem alatt állnak, az egyes fajokat mégis a környezetváltozása okozta pusztulás fenyegeti.

A gesztenye Európa melegebb részein sokáig fontos táplálékforrásként szolgált, Franciaország egyes részein, Korzikán, Portugáliában vagy Észak-Olaszországban a 18–19. században sokszor a gabona helyett használták, ezért is hívták „kenyérfának” a szelídgesztenyefákat akkoriban.

Gazdag múltja révén sokszor jelentős szerepet töltött be Magyarország és Ausztria történelmében.
Vas vármegyében egyedüliként már 1328-ban királyi városi címet kapott, amelyet 1648-ban szabad királyi városi ranggal erősítettek meg.
1532-ben Jurisics Miklós várkapitány megvédte városát a török elleni támadástól, ezáltal megakadályozva Nyugat-Magyarország és Bécs elfoglalását. A város sikeres helytállása először a hírnevet, majd a gazdaság felvirágzását hozta el.
Kőszeg ostroma
 A személyesen I. Szulejmán szultán vezette török hadsereg 1532-es hadjáratának hadieseménye volt a nyár végén. A vas vármegyei viszonylag kis vár több mint három hétig ellenállt a török támadásoknak a horvát Jurisics Miklós várkapitány vezetésével. A várat alig félszáz katona védte, mellettük képzetlen parasztok is harcoltak a túlerő ellen. A várvédőket segítette az időjárás is.

Az utolsó roham (amely egyesek szerint a végső roham is lett volna) elmaradt. Hogy miért? Nos, erre elég nehéz választ találni. Először is az volt a furcsa, hogy a török betartotta a szavát, amely a védők szempontjából mindenféleképpen előnyös volt.
Az ajánlat abból állt, hogy a vár ugyan a védőknél maradhat, ha törökök kitűzhetik rá a lófarkas zászlót.
Jurisicsnek 200 emberrel s a rommá lőtt várral a háta mögött nem sok esélye lett volna, ezért elfogadta az ajánlatot, s így 1532. augusztus 29-én 11 órakor (ezért Kőszegen a mai napig 11-kor meghúzzák a harangot) a törökök elvonultak a vár alól.
A történészek hosszú ideig úgy gondolták, hogy egyszerűen a rossz időjárás és az ősz közeledte miatt hagyták félbe az ostromot.
Mivel ezt követően a háborúk már elkerülték, mára országunk műemlékekben egyik leggazdagabb városa lett.
A történelmi városközpont felújításáért 1978-ban Hild János-díjat kapott, majd 2004-ben a Magyar Televízió nézőinek szavazata alapján az „Az év települése” címet érdemelte ki.
 2009-ben „Magyarország legjobban fejlődő ökoturisztikai desztinációja” címet érte el a Kőszegi-hegység településein működő Írottkő Natúrparkért Egyesület, a Kőszegi Tájvédelmi Körzet központja, számos látnivalót kínál a természet szerelmeseinek.

A városban három kultúra keveredik: a magyar, a német és a horvát. A németek a 200 évig tartó osztrák fennhatóság alatt települtek be, míg a horvátok a török támadását követően.

A szőlészetet és borászatot a rómaiak honosították meg, majd erről 1279-ben is említést tesznek, illetve az 1740-től vezetett „Szőlő Jövésnek Könyve” ad tanúbizonyságot.

.

A Kőszegi-hegység

A Kőszegi-hegység természetes szépségei mellett jelentős építészeti emlékekkel is büszkélkedhet.
Itt halad el az Országos Kéktúra útvonala az Írott-kő felé.
A Jurisics térről jól látható a Kálvária templom, amely barokk stílusban épült 1734-ben, majd a Remetelak egy évvel később. A stációk 1763-ban épültek, 1890-ben Ludwig Schöne tervei szerint átalakították őket.
A templombelső 1947-ben kiégett.
A templom mögötti erdőben magasodik Ausztria felé nézve a trianoni kereszt.
Az egyik hegycsúcson van az Árpád-kori vár romjaira épült Óház-kilátó, ami a Fő térről is látható. Először 1896-ban emeltek itt kilátót, ez 1917-ben egy szélviharban összeomlott, majd 1996-ban épült az új, ma is látogatható épület.
Messze a várostól, az erdőben áll a Stájerházak épületegyüttese.

Kőszeg számos forrással is büszkélkedhet, legismertebb a Hétforrás és a szénsavas kút a Temető utca – Hermina utca sarkán.

Néhány híres kőszegi:
Hadik András huszártábornok (1710–1790), a magyar huszárok élén Berlin megsarcolója,.

Jurisics Miklós várkapitány (1490–1544), az 1532-es kőszegi ostrom során maréknyi csapatával megvédte a várost. Tettéért báró címet kapott, majd később öt alsó-ausztriai terület kapitánya lett. 
Lóránt Gyula válogatott labdarúgó , az Aranycsapat tagja, olimpiai bajnok 1952-ben.
       (öccse a kőszegi csapatban focizott, néhány meccsen kinn voltam én is)

Ottlik Géza író (1912–1990), az Iskola a határon című mű írója (1959)

Széchy Mária (Murányi Vénusz), 1676. október 15-től 1679. július 18-án bekövetkezett haláláig a városban élt. A Szent Jakab-templomban, a jezsuiták egykori templomában helyezték örök nyugalomra

Nem lenne szép tőlem, ha nem említeném meg a MÁV Nevelőintézetet, melynek, mint félárva vasutas gyermek, egy évig lakója voltam.

Az árvaházat 1912-ben kezdték el építeni, és épp száz évvel ezelőtt, augusztus 10-én avatták fel, azzal a céllal, hogy a vasutas árváknak fedél kerüljön a fejük fölé. Az ingatlan első tulajdonosa a Magyar Szent Korona Országainak Vasutas Szövetsége, majd a Magyar Királyi Államvasutak, jelenleg pedig a MÁV ZRt. A bezárás előtt az intézményt a Vasút a Gyermekekért Alapítvány működtette, de a bentlakásos iskolát mindenki csak MÁV gyermekotthonként emlegette. Az utolsó időszakban 160 körüli volt a gyermeklétszám. A vasúttársaság az amúgy jó hírű, szakmailag elismert otthon bezárását a támogatási rendszer megváltoztatásával indokolta