Parsifal-legenda

                                                                                

                                      Walter István:   Parsifal-legenda

A lázadó angyal letört egy darabot
az egyik csillagból, mit Isten alkotott.

Koronáját ezzel fel is díszítette.

Lucifert ezért az Úr megbüntette
a ragyogó égből őt letaszította.

Mégis nála maradt a csillag darabka.

Hű követőinek adott rendeletet
faragjanak ebből gyönyörű serleget.

Utolsó vacsorán Jézus ebből ivott,
a kereszten vére a kehelybe folyott.
Arimathiai József megmentette,
emiatt került ő sokáig börtönbe.

Hiába tartották mindig étlen-szomjan
életben tartotta a kehely azonban.

Szabadulásakor a kelyhet elrejtve

Jeruzsálemből azt Angliába vitte.

A Szent Grált vigyázzák az Üdvösség Hegyén
híres Grál-lovagok a vártemplom ölén.
Ám a vezetőjük a papkirály, beteg,
akinek gyógyulni s meghalni sem lehet.

Itt az átokföldén folyók kiapadnak
a súlyos aszályban lassan elszikkadnak.

Hozzájuk érkezik az ifjú Parsifál,
csakhogy nem kérdezi:  mért beteg a király?

Pedig hogy ha kérdez  meggyógyul a király.

Egy szép  lány kezében ott volt maga a Grál
drága kővel rakva, ragyogó fényt áraszt.

Nem kérdezte meg, hogy kit vagy mit szolgál az?

Elhagyta a kastélyt, de később megtudta,
ha jó kérdést tesz fel, jó származott volna.
Világgá ment ezért s öt évig bolyongott
eközben hőstettet sokat végrehajtott.

Végül eljut Artúr király udvarába

S a Kerek Asztalnak lesz ő is a társa.

Két lovaggal elmegy a Grál otthonába,
hogy életet vigyen a birodalmába.
Föl is teszi már a kérdéseket nyomban
s a király meggyógyul, majd békésen meghal.

Újra bő víz árad a száraz folyókba,
termékeny lesz ismét a kietlen róna.

A Grál pedig feljut helyére, az Égbe,
mivel egy mennyei kéz már lenyúlt érte.

Később ez a mesés Parsifal-legenda
lett a híres Wagner opera alapja.