Őrség |
Őrség
Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon,
kisebb részben a szlovéniai Muravidéken
található történeti és néprajzi tájegység. Nevét onnan kapta, hogy a honfoglaló
magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére (ŐNP,
2011). A vidéket gyakran összetévesztik a Vendvidékkel,
az ottani szlovén településeket „őrségi szlovén falvakként” emlegetve,
valójában azonban ezek mind néprajzilag, mind etnikailag
nagyon különbözőek.
Őrségi skanzen |
Az Árpád-házi királyok
alapította Őrség védvonal a németek elleni védekezés részeként született.
A magyarok bejövetelétől fogva, majd az ország nyugati kereszténységhez történő csatlakozását követően a mindenkori király kiváltságokat adott az Őrség falvainak.
Ezt 1270-ben V. István, 1327-ben pedig Károly Róbert is megerősítette írásban.
A magyarok bejövetelétől fogva, majd az ország nyugati kereszténységhez történő csatlakozását követően a mindenkori király kiváltságokat adott az Őrség falvainak.
Ezt 1270-ben V. István, 1327-ben pedig Károly Róbert is megerősítette írásban.
A védvonal északi részének a
ma Oberwart néven Ausztriához tartozó Felsőőr, a déli résznek pedig
Őriszentpéter volt a központja.
Az Őrség területeinek lakosai előjogokat kaptak a királytól.
Az Őrség területeinek lakosai előjogokat kaptak a királytól.
Az Őrség „őrei” saját fegyverükkel, saját
költségükön kötelesek voltak védeni a nyugati határt, cserébe azonban csak a
királynak tartoznak engedelmességgel.
Tökmagsajtolás |
Önálló szervezetet hozhattak létre, és mint szabadalmasok nemesi kiváltságot kaptak.
Erre a területre a hosszú,
széles, lapos, alacsony, É–D-i tengelyű dombhátak jellemzőek, közöttük bővizű
patakokkal, amelyek a tájegység északi részén a Rábába,
déli részén a Zalába ömlenek. Az egyetlen viszonylag nagy,
összefüggő kiemelt terület a Nádasd-Szőcei-fennsík.
Harangláb történelem
Szoknyás harangláb |
A régmúltban azok a kisebb
falvak, amelyeknek nem volt annyi pénzük, hogy saját templomot építtessenek,
haranglábat emeltek a területükön.
Ezek harangját csak halálesetekkor, temetéskor vagy egészen különleges esemény, mint például tűz vagy háború esetén verték félre.
A félreveréskor a harang egyik oldalát ütötte csak a harang nyelve.
Ezek harangját csak halálesetekkor, temetéskor vagy egészen különleges esemény, mint például tűz vagy háború esetén verték félre.
A félreveréskor a harang egyik oldalát ütötte csak a harang nyelve.
Megszólalt a harang azonban
1896-ban, a millennium alkalmával és 1945-ben, a II. világháború befejezésekor
is.
A haranglábak szerkezete lehet egyszerű, Y alakú ágasfa (egyoszlopos harangláb), kétoszlopos, néhány helyütt ácskötésekkel rögzített építmény, vagy az ennél stabilabb, négyoszlopos struktúra. Utóbbit két csoportra oszthatjuk, attól függően, hogy a tartóoszlopok gúlaszerűen egymásnak vannak-e támasztva, vagy a függőleges oszlopokat talpgerendás szerkezetbe foglalták-e - ilyenkor két zsindely- v. sövénytető készült, a nagyobbik a szerkezetet, a kisebbik a harangot, egyúttal a harangozót is védte. Ebben az esetben szoknyás haranglábról beszélhetünk.
Az Őrségen kívül található
még harangláb a Zala megyei Lentin, Lentiszombathelyen,
Sárhidán,
Kisszigeten
és Alsócsödén
és a Győr-Moson-Sopron megyei Árpáson
is.
A szeres
településszerkezet
Szeres szerkezet |
A szeres építkezés esetében
egy-egy nagyobb (kétgenerációs) család él (vagy élt) a dimbes-dombos terület
magasabb pontjain.
A honfoglalás idején a környéken letelepülő nemzetségek tagjainak feladata volt, hogy figyeljék a betolakodókat és veszély esetén azt jelezzék a legközelebbi szernek.
Vagyis ezek a családok voltak a magyarság nyugati őrszemei.
Innen ered a tájék elnevezése az Őrség is.
A szerek később feladatukat vesztették, ám a hagyományos szeres szóródáson már nem változtattak, így ezek ma is megtekinthetőek, mint egy darabka velünk élő történelem.
A honfoglalás idején a környéken letelepülő nemzetségek tagjainak feladata volt, hogy figyeljék a betolakodókat és veszély esetén azt jelezzék a legközelebbi szernek.
Vagyis ezek a családok voltak a magyarság nyugati őrszemei.
Innen ered a tájék elnevezése az Őrség is.
A szerek később feladatukat vesztették, ám a hagyományos szeres szóródáson már nem változtattak, így ezek ma is megtekinthetőek, mint egy darabka velünk élő történelem.
Az Őrség lakossága a
honfoglalás óta folyamatosan egy helyben élve, a természettel harmóniában
alakítja, formálja mai napig ezt az egyedi tájképet. A földrajzi
determinációkhoz alkalmazkodó művelési módok nyomán kialakult mozaikos
tájszerkezet és egyedi szeres településszerkezet megőrzéséről napjainkban az
Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság gondoskodik.
Szeres kialakítás |
Portáik méreteiket tekintve jelentősek, telkeik kerítetlenek, illetve
csupán a természetes terepvonulatok, sövények jelzik a mezsgyét, ezzel is
segítve a táji környezetbe való zavartalan és harmonikus illeszkedést. A
honfoglalás kori szeres településforma, egy archaikus településszerkezet, mely
hazánkban egyedülálló módon, évszázadokon át változatlanul fennmaradt.
Füstösházak
Füstös ház |
Az Őrség mindig is gazdag
volt fában, s a vidéken élő férfiak mindegyike értett az ácsmunkához. Így nem okozott gondot felépíteniük
házaikat.
A házak teteje kontyos sátortetejű volt.
Egészen a 18. századig a területre jellemző épülettípus a füstösház volt.
Ezeknél a kemencéből kiszálló füst kémény hiányában csak az ajtó feletti résen vagy a deszkás tolóablakon keresztül távozott a szabadba.
A házak teteje kontyos sátortetejű volt.
Egészen a 18. századig a területre jellemző épülettípus a füstösház volt.
Ezeknél a kemencéből kiszálló füst kémény hiányában csak az ajtó feletti résen vagy a deszkás tolóablakon keresztül távozott a szabadba.
Az ősikonyha a füstös konyha. A szoba melletti
falnál, a szoba kályhájának szája előtt egy téglányalakú emelvény áll.
Füstöskonyha |
|
Ezt követően
terjedtek el a cserépkályhás szoba + füstöskonyha kombinációk.
(Szalafőn két ilyen porta látogatható).
(Szalafőn két ilyen porta látogatható).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése