Csodaszép Magyarország 98. Kercaszomor

Római katolikus templom

Kercaszomor

A legbátrabb község

Kercaszomor, község Vas megyében, a Körmendi járásban. 2008. november 20-tól Communitas Fortissima, a „Legbátrabb falu” címet viseli.

A falu határában folyik a Kis-Kerka vagy más néven Kerca-patak.
Kb. 5 km hosszú, egyutcás falu. Bajánsenye és Magyarszombatfa között.

A község közelében, a Puszta-temető-dűlőben található a romos Szent Visztó (Vencel) Templom, amelyről először 1208-ban tesznek említést írásos források.
Ez a szakrális épület egyben az Őrség legrégebbi, ma is látható temploma.
A bátor szomoróciak az első világháborút követően fegyverrel foglalták vissza a megszállóktól falujukat.
Az esemény emlékére  a község lakói harangot öntettek, amely ma is megtekinthető az 1877-ben épített, egyébként műemléki védettségű, református Szoknyás fa harangláb  tetején.

Református harangláb

A Kerca é s Szomoróc egyesítésével (1942) létrejött falu mindig is részét képezte az Árpád-házi királyok alapította  Őrség védvonal déli részének, amelynek Őriszentpéter volt a központja.
Ám 1918-ban, miután Magyarország kapitulált az első világháborúban, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai megszállták a területet, noha a békekötésig kijelölt határ a Dráva vonala volt.
Az ellenség a békedekrétumok ellenére bekebelezett további hét községet.
A nyugati nyomás hatására ezeket később elhagyták, Kercaszomort azonban nem.
A helyiek ebbe nem törődtek bele és 1921 augusztusában fegyveres felkeléssel kikergették a túlerőben lévő hadsereg katonáit.
Igaz, pár órával később – az erősítésnek köszönhetően – az idegenek visszavették Kercaszomort.
Ám a bátor fegyveres felkelés híre eljutott az antanthoz, és a királyságot kötelezték csapatainak kivonására.
Erre végül 1922-ben került sor, s a falu azóta is Magyarország része.
Ezért áll tábla a falu határában, amelyen ez a felírat olvasható:  Köszönjük Szomoróc!

Világháborús emlékmű

         Egy korabeli jelentés szerint „a beleegyeledett szomoróczi polgári egyéneket           rettenetesen elverték és Muraszombatba kísérték. Muraszombatban az utcára néző községi fogdába zárták el őket s minthogy több napon át nem adtak nekik eledelt az éhségtől ordítottak, úgy hogy az ott járó kelő közönség szerzett tudomást a jugoszlávok barbár viselkedéséről. Muraszombati úri asszonyok panaszt emeltek emiatt az ottani rendőrbiztosnál, hogy kulturállamban még a rablógyilkos élelmezéséről is gondoskodnak, ki erre azt választ adta, hogy ezek nem érdemlik meg és úgy is az a céljuk, hogy éhen pusztuljanak. A közönség a szomoróciakat őrző őrséghez fordult, kik emberbaráti érzéstől indíttatva megengedték, hogy titokban élelmezhetik őket”

Érdekesség:

2011-ben itt mérték az ország legmagasabb éves csapadékösszegét, amely 756 mm volt.

A lakott területet elhagyva a szomoróci temetőhöz érkezünk, melynek északi részén még látható néhány „sökfa” (süvegfa – őrségi reformátusoknak állított fejfa). A temető keleti, részén a „millenniumi hársfák” állnak 1896-ból, középen ötven évvel idősebb társuk.

Jurtaszállás az Őrségben