Csodaszép Magyarország 94.

Református templom

Szalafő

Évszázados szerek falva

Szalafő a szlovén határhoz közeli, igazi szeres település.

Érdekes falu Szalafő, mert itt kicsit úgy érzi az ember, mintha megállt volna az idő. Féltve őrzött természeti,kulturális és néprajzi értékeink egy kicsit a múltat idézik.

Szalafő hét halmon épült, ún. „szeres település”, amelynek mindegyik dombja egy-egy „szer”: Alsószer, Csörgőszer, Felsőszer, Gyöngyösszer, Papszer és Templomszer, illetve Pityerszer. A falu őrzi a honfoglaláskori településszerkezetet.
Szalafő maga a Zala vizéről kapta a nevét, amely a Fekete-tóból ered. A tó helyén a néphagyomány szerint egykor egy templom állott, amelyet Isten elsüllyesztett és helyében a tavat fakasztotta.
A Szalafőn álló házak és gazdasági épületek a 19. század óta szolgáltak otthonául a helyieknek, s még napjainkban is nagyjából változatlan állapotban láthatók.

A helyi néprajzi múzeum öreg épületeiben ma már nem lakik senki.
Az épületek azt hivatottak bemutatni, hogyan éltek itt eleink.
Az egész falurész múzeum, amelynek egyik érdekessége, hogy hazánkban egyedül itt található különálló  Kostu  (a magtár helyi elnevezése).

Pityerszer, Néprajzi múzeum

Nevezetességei:

Pityerszeri Népi Műemlékegyüttes – Pityerszeren eredeti helyén, falumúzeum formájában láthatóak a népi építészet emlékei. Nevét valószínűleg attól a pityer nevű madártól kapta, amely itt nagyobb tömegben tartózkodott. Az épületek eredeti környezetükben állnak.
 Az ún. „kerített ház” és az emeletes kástu, amely az országban csak itt található. A kástu mellett látható az úgynevezett tóka, melyet az itatóvíz gyűjtésére és tárolására ástak. Ha a szükség úgy kívánta, vizét főzésre is felhasználták. A református templom 1842-ben épült, azóta többször felújították.

Fekete-tó vagy más néven Fekete-láp (vend nyelvjárásban Črná mlaká) nagy kiterjedésű szigetszerű láp.  A legenda szerint a Fekete-tó helyén valaha templom állt. Egyszer egy asszony - elkésve a karácsonyi miséről - azt mondta: bárcsak süllyedne el szégyenében. Megtörtént. Azóta minden karácsony éjfélkor a Fekete-tónál csengőszó hallatszik a mélyből.

A helyet nagy kiterjedésű erdő veszi körül, az út nehezen járható.
Jégverem

Napjainkban már nemigen használt, de érdekes tartozéka volt a régi házaknak a jégverem, amelyben a télen begyűjtött jeget lehetett tárolni még a legnagyobb meleg idején is. Szalafőn a források szerint az egykori kocsma tulajdonosa építtetett ilyen jégvermet, amelyben a kocsmába szánt bort, sört, és húst tartotta. A vermet hűtő jeget a közeli befagyott folyókról szállították ide szekéren. A közelmúltban ez a verem is felújításra került egy turisztikai célú beruházás keretében.
Szalafői életfa.

 

Életfa

 

 

Szalafő legfiatalabb, ám annál monumentálisabb nevezetessége a 2009. őszén elkészített Életfa. Az alapanyagul szolgáló, mintegy 8 méteres tölgyfára a Szala-patak partján leltek rá a helyiek. A fának éppen hét ága van - annyi, ahány szere a településnek - , s a fát úgy lehet betájolni, hogy az ágak pont a szerek irányába mutassanak.

"Őrszem" fogadó