Esküvés

                                                                               

Walter István: Esküvés

Fejemet egy kedves gondolat

Ringatja tétován;

Oly szép volt, ahova betértünk,

A nagytemplom zugán.

A bőbeszédű hallgatásban

Hatalmadba estem,

S az esküvést nagy áhítattal

Súgtam veled csendben.

Ujjaidon át a szeretet

Szívemig is hatott,

S ugyanazon a lélek-körön

Szívedig eljutott.

S izzón, mint forró szellemünk,

Számmal szádhoz értem;

Esküdtünk, hogy mindig így lesz:

Isten úgy segéljen!

Égő ígéret, közös jövő

Mit szívembe rejtek,

A fájdalom éle kicsorbul,

Ha érzem azt a percet.

Oly szép volt, hogy az Isten is

Már könnyezni kezdett,

Persze mi balgán azt hittük,

Hogy csak esőcseppek.