Szerelemből világhír

                                                            

Walter István:  Szerelemből világhír

Magas ifjú, választékosan öltözve,

Bár ezt pénztárcája nehezen engedte,

Barátjával ment egy párizsi színházba,

Nem zavarta egész napi lovaglása.

Színházi távcsövét szinte le sem tette

S egyáltalán nem a színpadot figyelte

Jobban érdekelték a páholyok őket,

Érdeklődve nézték a szép, vonzó nőket.

Köztük félvilági nők is jelen voltak,

Kegyeiket adták főleg gazdagoknak

Valójában vágytak ifjak szerelmére,

Talán még akkor is, ha kevés a pénze.

Egyikük az ifjút nagyon megragadta

Folyton őt bámulta, szemével felfalta.

Magas, karcsú nő volt, arca rózsás fehér,

Más ifjak is versengtek a kegyeiért,

Amit gazdag, nemes férfiak kaptak meg.

Párizsban így ő volt a legünnepeltebb.

Néhány dolgon átment  míg ide érkezett,

Mert egy parasztgazda lányaként született

Apja eladta őt egy cigánycsapatnak,

Ők rajta Párizsban, jó pénzért túladtak.

Aztán varrónő lett, ezt sem soká tette,

Egy fogadós figyelt ritka szépségére.

Elhelyezte őt egy külön lakosztályba,

Ahol ezután a szeretőit várta.

Szolgálataiért busásan fizettek,

Vendégei között akadt gazdag herceg.

Hamarosan szert tett temérdek sok pénzre.

Százezreket gyűjtött s költött fényűzésre.

Vett ragyogó ékszert és gyönyörű ruhát,

Rengeteg virággal körülvette magát.

De mivel a rózsa illatától szédült,

Mindenhova szagtalan kamélia került.

Sok könyvet olvasott, gyakran zongorázott.

Egy hibája volt csak:  hazudni imádott.

Szerinte „azért kell hazudozni sokat,

Mert ez hófehérre festi a fogakat!”

Bár mindezeken túl arany volt a szíve,

De valami mindig szerelemre űzte.

Megszállottan vágyott a csendre, békére,

Az egyik, majd másik férfi szerelmére.

Jelenleg egy idősebb gróf tartotta ki,

De mellette volt egy másik gróf is neki.

A nem gazdag ifjú belé volt szerelmes.

A nő észrevette, s nem volt ellenszenves.

Előadás után ifjút és barátját

A barátnőjével lakásukra hívták.
Az ott levő grófot kiutálták gyorsan.

Egymásba szerettek elég alaposan.

Nem tartott sokáig a gyönyörű este,

Rövid és keserédes románc követte.

Néhány hónapig még boldogok is voltak,

De szép lassan egymástól eltávolodtak.

Fiú nem adhatott annyit, mint egy gazdag,

S nem fogadta el, mit szegényként kaphat.

A lány ezután férjhez ment egy grófhoz
(Közben Liszt Ferencnél is vigasztalódott).

Élete ezután túl rosszul alakul

Egy gyors tüdőbajnak esik áldozatul.

Visszavonult csendben, sokat imádkozott,

Mikor úgy érezte papot is hívatott,

Kitől felvette az utolsó kenetet.

Miközben odakinn karneváli menet

Hangos nevetése verte fel a csendet

Ő árván, huszonhárom évesen halt meg.

Az ifjú mikorra visszaért a házhoz

Már árverés zajlott, ő is vett egy láncot,

Amit a szeretett nő a nyakán hordott.

Minden mást az unokahúgára hagyott.

Végrendeletében kikötésként írta,

Hogy a leány soha ne jöjjön Párizsba.

Az ifjú kivett egy szállodai szobát,

A lány leveleit, hogy olvashassa át.

Nekilátott, hogy azt a regényt megírja,

Ami neki később a világhírt hozta.

A kaméliás hölgy nagy sikert aratott,

Az ifjú Dumasnak ismertséget adott.

Tudott a regényből színdarabot írni.

De apja nem akarta színpadra vinni,

Egészen addig, míg el nem olvasta.

A fiát akkor már könnyek közt fogadta.

A gyönyörű mesét Verdi tette naggyá:

Traviáta címmel vált halhatatlanná.