Csodaszép Magyarország 85.

Csönge, Evangélikus templom

Csönge

Weöres Sándor emlékház

Vas megye északkeleti részén, a Rába völgyében, a Lánka-patak mentén találjuk a kb. 400 lakosú települést. Határának északnyugati része síkság, ártér, míg délkelet felé a Kemeneshát, itteni nevén a Cser lankásan emelkedő felszíne húzódik, melyet legelők és erdők borítanak.

Legkönnyebben Sárvár - Ostffyasszonyfa felől közelíthetjük meg, a Kenyeri - Pápoc irányába tartó országúton.

A Rába folyó kavicsos hordalékából álló Kemenesháton fekszik, amelyet a 19. sz. közepéig hatalmas csererdő borított. Ezt később akácerdő váltotta fel, melynek szaporítóanyagát főleg az a fa adta, amely ma is (immár több mint 200 éve) áll a csöngei evangélikus parókia udvarán, s amely testvérfája a szarvasi „Tessedik-fának”.

Határában több ókori leletet találtak a régészek. A Rába, és a Lánka partjain késő bronzkori urnamezős kultúra telephelyeit találták, a közelben levő Magasparton egy bronz kard került elő. Több sírhalmot is feltártak, ezek egyikéből származik az a bronz- és vaslemezekből összeállított sisak, mely ma Szombathelyen, a Savaria múzeumban látható. A község neve először 1409-ben szerepel, Chenge alakban. Bár egyes jelek arra mutatnak, hogy létezett egy ősibb falu is, Ol néven, bár nem pontosan a mai helyén, hanem némileg Asszonyfához közelebb. Eredetileg az Ostffy család birtokolta, tőlük örökölték leányágon a Keszyek és a Vidosok. A 17-18. századra már több köznemesi birtokosa is volt. A török időkben - a környék többi településéhez hasonlóan - többször is hódolni kényszerültek, de tartósan csak Pápa eleste után adóztak. A reformáció hatására a lakosság evangélikussá lett, melyen később az ellenreformáció sem tudott sokat változtatni. Egyházközségüket azonban csak 1784-ben alakíthatták újra, ezt követően építették fel barokk templomukat is. A falu híres szülötte Weöres Sándor költő, egykori lakóházában emlékszobát hoztak létre.

Csöngén, a Rába utcában álló Weöres kúriában rendezték be azt az emlékházat, amelyet a költő, műfordító Weöres Sándornak  állít emléket.
A kiállítás anyaga a poéta személyes tárgyaiból, köteteiből, fotóiból és a családi bútorokból áll.

            Huszadik századi költészetünk kiemelkedő, Kossuth-díjas egyénisége, Weöres Sándor
            a kis vasi falu szülötteként hódította meg verseivel a felnőtt- és gyermekszíveket.
            A háború előtt a Nyugat köréhez tartozó, majd az 1949-56-ig betiltott, 1957-64 között

            mellőzött költőt nemcsak saját költeményei és prózája tette halhatatlanná, hanem  mű-
            fordításai is.
            Aligha múlik el az országban olyan iskolai ünnepély, amelyen a diákok ne szavalnának

            Weöres Sándor játékos nyelvezetű verseiből, melyek közül talán a  Bóbita, bóbita
            táncol  kezdetű a legismertebb.
            Psyché című művéből Bódy Gábor rendezett filmet.

 

Weöres-kúria

A község mintegy ötszáz lakosának zöme evangélikus. Az ellenreformáció után egyházközösségüket csak a 18. század későbbi szakaszában alakíthatták újra, de iskolaházuk már 1706-ban volt. 1784-ben templomot is építettek. A fagerendás mennyezetű épület belsejében három oldalon faoszlopok által tartott karzat látható, amelynek orgona felőli részén egy padba a következő szöveg van vésve:

„Spes confisa Deo nunquanm confusa recedit” (Az istenbe vetett reménység sohasem szégyenít meg.)
Ezt Petőfi Sándornak tulajdonítják, a hagyomány szerint a szerelmes fiú innen nézte Csáfordi Tóth Rózát.

Egykori Bárdossy ház