Egynapos
házasság
A királyon erőt vett a
búskomorság
Bárhol nősült volna,
elutasították.
Igaz, hogy már három házasságon
túl volt,
De csakis azért lett így, mert
kegyetlen úr volt.
Első feleségnek azért kellett
menni,
Mert sehogyan nem tudott anyává
lenni.
Másodikat azért küldte a
vérpadra
Mert úgy vélte, nem ő gyerekének
apja
A harmadik szép volt, mint a
rózsabimbó,
Gyorsan kiderült, hogy ő is csak
halandó.
Mikor ugyanis a gyermekét
megszülte,
Hát bizony az anya meghalt a
műtétbe.
Az özvegy király most azon
búslakodott,
Akárhol volt kérő, csak kosarat
kapott.
Bár, királynak akad, akit sanyargathat
De erre legjobb a feleség mégiscsak.
Ekkortájt jutott egy festő
műtermébe,
Ez a festő volt az udvari
festője,
Aki szeretett az úr kedvében
járni,
Hisz a pártfogója mégsem volt
akárki.
Most is éppen egy fiatal leányt
festett.
Megnézte a király. A szája nem tetszett.
Mivel a festőnek jó volt az
ecsetje,
Olyan szép lett a száj, mint egy
nyílt cseresznye.
De most meg a füle nem sikerült
jónak,
Úgy elálltak, mint egy hatalmas
kancsónak.
Másnapra a fülek nagyon szépek
lettek.
De most meg az orra, miért olyan
töppedt?
A festője azt is szépen
helyrehozta,
A szemöldökét is keskenyebbre
vonta.
S hogy a szépítésben idáig
elértek,
A csúnyácska lányból gyönyörű
tündér lett.
Bárcsak ne lenne oly
marhahús-szín arca,
Azt is átfestették szép
alabástromra.
A király csak nézte: Ki ez az istennő?
Ez bizony csak szomszédjából, a
hercegnő.
A király haza is vitte a szép
képet.
Másnap el is indított egy
küldöttséget.
Egyenesen át a clevei herceghez,
Hogy a lánya kezét magának kérje
meg.
Sőt kancellárjára nagyon
ráparancsolt,
Hozza is magával egyből a
menyasszonyt.
El is hozták szépen. Ám mikor meglátta,
A festőt azonnal pokolra
kívánta.
Olyan csúnya volt, hogy borjúnak
nevezte.
De szavát adta, így feleségül
vette.
Reggel azonban az lett az első
dolga,
Hogy a parlamentet gyorsan
összehívja.
Kimondatta velük: A házasság semmis!
De ehhez bármilyen indok is kell
mégis.
A válást az apa nem is ellenezte
Hisz a hercegnő már rég el volt
jegyezve.
Hat éves korában, bár nem is
sejtette,
Hét éves lotharing herceg
eljegyezte.
A király, mivel ő lovagias
ember!
Ilyen ősi frigyet szétbontani
nem mer!
Így a hercegnőnek, ki Clevei
Anna,
Egy napig tartott csak ez a
házassága.
S a festő, Holbein, - nem saját kedvéből -
kiesett nyolcadik Henriknek
kegyéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése