A barát füle

                                                                             

                                                                          

Walter István:   A barát füle

Martinuzzi Györgyként született a gyermek,

Aki Corvin János mellett nevelkedett.

Húszas éveiben pálos rendbe állott.

Kincstartónak tette Szapolyai János.

Nem sokára ő lett János Zsigmond gyámja,

És az egyházban is fényes pálya várta.

A váradi püspök rövidesen ő lett,

S a halála előtt esztergomi érsek.

Követte a pálos-rendi szegénységet,

Rájuk jellemzően, az egyszerűséget.

Végig a fehér rend ruháját viselte,

„Fráter” név is utalt szerzetességére.

Kincstartósága és püspöksége alatt

Megszerzett vagyona mindvégig megmaradt.

Ország érdekében vágyta felhasználni,

A fiatal János Zsigmondot szolgálni.

A távlati célja: béke teremtése,

Három részre szakadt hon egyesítése.

Ennek érdekében jó viszonyt tartott fenn

A nagy hadsereget birtokló törökkel.

Habsburg Ferdinánd ezt nem nézte jó szemmel,

Miért megalkuvó a törökkel szemben?

Fogalma sem volt az oszmán haderőről,

S a két irányban is engedményt tevőről

Árulást gyanított, kissé félt is tőle.

Több címmel látta el, mint annak előtte.

Akképp szándékozott megnyerni magának

Kinevezte Erdély főkancellárjának,

Esztergomi érsek kinevezést kapott,

S kijárt a pápánál bíboros kalapot.

Gyanú és félelem ezzel még el nem ült,

S ez az erős ember életébe került.

A bűntényt remekül előkészítették,

Királyi parancsra szépen kitervelték.

Bele lett avatva az érsek titkára,

Mert neki volt hozzá szabad bejárása.

Hajnalban, a barát éppen imádkozott,

Titkára belépett:  üzenetet hozott!

A megbeszélt módon tőrét beleszúrta.

„Mit művelsz?” – a pap csak e szavakat szólta.

Erre már a többi bűnrészes ott termett

És valamennyien a főpapnak estek.

„Mi rosszat tettem?” ez tört fel a torkából,

S ezzel eltávozott az élők sorából.

Két puskagolyó és hatvanöt késszúrás.

A védelmezőjét is hétszer megszúrták.

A merénylők saját zsoldosai voltak,

Kik a kastélyban sok kincsre számítottak.

Hogy mennyi volt a kincs soha meg nem tudták.

Az alvinci kastélyt talpig kifosztották.

Az érsek tetemét – jó két hónapjára –

Vitték koporsóban Gyulafehérvárra.

De a teste nem volt sértetlenül hagyva,

Mivel szükségük volt a bizonyítékra,

Hogy a merényletet tényleg elvégezték.

Levágták emiatt a barátnak fülét.

Első Ferdinándhoz külön futár vitte.

Hogy a Fráter Györgyé, a király elhitte.

Dús szőrzetű volt az esztergomi érsek.

És a fül is az volt.  Övé, nem kétséges.

Bizarr egy eljárás, sosem tudhatjuk meg

Kinek az agyában születhetett ez meg.

A király a bűntényt magára vállalta

És ezért őt senki nem is kárhoztatta,

Mert Machiavelli elmélete szerint,

A szent államérdek mindenkit erre int:

Ha az ország javát szem előtt tartotta

A gyanús elemtől így megszabadulva.